LEGENDÁINK

Az Emberkő Legenda

Nagybózsvától délre emelkedik a Szemlőhegy. Ennek gerincén áll egy magas szikla, körülötte pedig kisebb nagyobb kőtömbök hevernek. A nép ezzel a mondával magyarázza a szikla keletkezését. A mondának ez a formája nem eredeti. A monda eredeti formája után több idősebb embertől érdeklődtem, azonban ők már nem tudják elmondani. Akitől én hallottam, az pár éve meghalt. Így versben dolgoztam fel a mondát...
/1959. január hó 6. Nagy László (volt bózsvai lakos)/

EMBERKŐ

Magas hegy tetején, hol a madár se járt,
Forró nap égeti, jég veri a juhászt.
Kőből van a szíve, kőből furulyája,
Körötte legelész némán kő-juhnyája.
Mért van kőből szíve ennek a juhásznak?
Miért nincsen hangja a kőfurulyának?
Miért hallgatott el játszi birkanyája?
Miért változott kővé juha és juhásza?
Halljátok a mondát, amit a nép mesélt,Kővé vált juhásznak igaz történetét:

Réges- régen történt, ősök idejében
Szegény volt a juhász, uraság cselédje.
Nagy volt a családja, szegénysége nagyobb,
Fázott és éhezett, míg lopásig jutott.
Bicskát lopott el a szegény istenadta.
Csak egy bicskát? Bizony, azon veszte rajta!
Kenyeret eleget nem tudott keresni,
Örömet akart hát legalább szerezni.
Fababát faragott kicsi leányánal,
Szekeret, falovat játszó kis fiának.
Kenyér helyett jó volt éhséget feledni,S igen tudták ezért apjukat szeretni.

Egyszer amint éppen a magas hegyet járja,
Arra megy lóháton uraság ispánja.
Szegény juhásznak meg nagy az ijedtsége:
Mit akar az ispán, minek jött mivégre?
Meg is tudta mindjárt. Az ispán kiáltja:
"Hi csak, az a bicska uraság bicskája!
Hol vetted te tolvaj? Ugy-e hogy azt loptad?
Szegény, jó urunkat így megkárosítod?Megállj zsivány, megállj, jutalmad megkapod!"

Szegény juhásznak meg most jutott eszébe,
Hogy a lopott bicskát nem tette zsebébe.
Az ispán szavain el is gondolkodott:
Hát tolvaj és zsivány, aki bicskát lopott,
Azért, hogy örömet vigyen családjának,
Játékot fargjon lányának, fiának?
Felelt is az ispán goromba szavára:

" Intéző úr! Ez nem uraság bicskája!
Ennek örül mindig éhes kis családom,
Mosolyra deriti fiamat,s leányom!
Míg annak örülnek, mit ezzel faragtam,
Elfelejtik, hogy még kenyeret nem adtam,
S úgy szeretem lányom s fiacskámat,
Mikor úgy örülnek a falovacskának.
Ne vegye el tőlem intéző úr, kérem!Mindennél többet ér ez a bicska nékem!"

Az azonban nem hajt erre a kérésre:
" Emeld juhász, emeld kezedet az égre!
Esküdj, hogy a bicska a tiéd, s nem loptad.
Mondj átkot magadra, amig be nem csuknak! "

Szegény juhász pedig jobb kezét szívére,

Bal keze két ujját emeli az égre:

" Esküszöm mindenre, mi előttem szent volt,

Szakadjon rám az ég , a csillagos mennybolt,
Válljon kővé a nyáj, váljak kővé magam,
Ha a bicskát én az uraságtól loptam! "

Így hangzott az eskü. Ezután mi történt?
Nekem az öregek ezt már nem mesélték,
De aki nem hiszi, győződjön meg róla:
Ott áll a hegytetőn a kőjuhász szobra.
S csak emléke él már a szép birkanyájnak.
Lustán heverésznek néma kőkutyái,
Nem kell nekik birkák után szaladgálni.
A juhásznak pedig néma már a szája...
Eddig tart szegénynek igaz legendája.

Emberkő lett neve a juhász szobrának,
Kőkirálya lett ő az elhagyott tájnak.
Még madár dala sincs ennek a vidéknek,
Nem szél erre soha, soha vidám ének,
Csak suttogás kering a nép ajkán róla,
S szavából mintha a történelem szólna.

/1959. január hó 6. Nagy László (volt bózsvai lakos)/

Bélakő (Kőbérc)

A falu szívében található sziklának Béla-kő a neve.
Ehhez is fűződik monda miszerint:
IV. Béla király, amikor a tatároktól szenvedett vereség után menekülni kényszerült, az országot járta, hogy segítséget és menedéket keressen.
Falunkon is keresztülment, s megpihent ezen a sziklán.
Róla nevezték hát el Béla-kőnek.
A legenda szerint IV.Béla király lova patkójának nyoma is látható a sziklán.

Hidegkút

Egy közeli hegy oldalából buzog egy bővizű forrás. A neve Hideg kút. Régen ez a forrás kisebb malmot hajtott. Ebbe a malomba látogatott be Mátyás király, akinek nagyon megtetszett a molnár leánya. A molnár azonban leányát a segédjének szánta, attól félt, ha nem adja oda neki, akkor az otthagyja, és mit fog akkor egyedül kezdeni a malommal. Mátyás csak bíztatta a molnárt, hogy adja csak neki a lányt, majd Ő annyi aranyat ad, hogy nem lesz gondja tovább a malommal. Az apa szót fogadott, a lányt Mátyásnak adta. Később a molnár is meghalt a malom pedig elsüllyedt.