LEGENDÁINK
Az Emberkő Legenda
Nagybózsvától délre emelkedik a Szemlőhegy. Ennek gerincén áll egy magas szikla, körülötte pedig kisebb nagyobb kőtömbök hevernek. A nép ezzel a mondával magyarázza a szikla keletkezését. A mondának ez a formája nem eredeti. A monda eredeti formája után több idősebb embertől érdeklődtem, azonban ők már nem tudják elmondani. Akitől én hallottam, az pár éve meghalt. Így versben dolgoztam fel a mondát...
/1959. január hó 6. Nagy László (volt bózsvai lakos)/
EMBERKŐ
Magas hegy
tetején, hol a madár se járt,
Forró nap
égeti, jég veri a juhászt.
Kőből van
a szíve, kőből furulyája,
Körötte
legelész némán kő-juhnyája.
Mért van
kőből szíve ennek a juhásznak?
Miért
nincsen hangja a kőfurulyának?
Miért
hallgatott el játszi birkanyája?
Miért
változott kővé juha és juhásza?
Halljátok
a mondát, amit a nép mesélt,Kővé vált juhásznak
igaz történetét:
Réges-
régen történt, ősök idejében
Szegény
volt a juhász, uraság cselédje.
Nagy volt
a családja, szegénysége nagyobb,
Fázott és
éhezett, míg lopásig jutott.
Bicskát
lopott el a szegény istenadta.
Csak egy
bicskát? Bizony, azon veszte rajta!
Kenyeret
eleget nem tudott keresni,
Örömet
akart hát legalább szerezni.
Fababát
faragott kicsi leányánal,
Szekeret,
falovat játszó kis fiának.
Kenyér
helyett jó volt éhséget feledni,S igen
tudták ezért apjukat szeretni.
Egyszer
amint éppen a magas hegyet járja,
Arra megy
lóháton uraság ispánja.
Szegény
juhásznak meg nagy az ijedtsége:
Mit akar
az ispán, minek jött mivégre?
Meg is
tudta mindjárt. Az ispán kiáltja:
"Hi csak, az a bicska uraság bicskája!
Hol vetted te tolvaj? Ugy-e hogy azt loptad?
Szegény, jó urunkat így megkárosítod?Megállj zsivány, megállj, jutalmad megkapod!"
Szegény
juhásznak meg most jutott eszébe,
Hogy a
lopott bicskát nem tette zsebébe.
Az ispán
szavain el is gondolkodott:
Hát tolvaj
és zsivány, aki bicskát lopott,
Azért,
hogy örömet vigyen családjának,
Játékot
fargjon lányának, fiának?
Felelt is
az ispán goromba szavára:
" Intéző úr! Ez nem uraság bicskája!
Ennek örül mindig éhes kis családom,
Mosolyra deriti fiamat,s leányom!
Míg annak örülnek, mit ezzel faragtam,
Elfelejtik, hogy még kenyeret nem adtam,
S úgy szeretem lányom s fiacskámat,
Mikor úgy örülnek a falovacskának.
Ne vegye el tőlem intéző úr, kérem!Mindennél többet ér ez a bicska nékem!"
Az azonban
nem hajt erre a kérésre:
" Emeld juhász, emeld kezedet az égre!
Esküdj, hogy a bicska a tiéd, s nem loptad.
Mondj átkot magadra, amig be nem csuknak! "
Szegény juhász pedig jobb kezét szívére,
Bal keze két ujját emeli az égre:
" Esküszöm mindenre, mi előttem szent volt,
Szakadjon rám az ég , a csillagos mennybolt,
Válljon kővé a nyáj, váljak kővé magam,
Ha a bicskát én az
uraságtól loptam! "
Így
hangzott az eskü. Ezután mi történt?
Nekem az
öregek ezt már nem mesélték,
De aki nem
hiszi, győződjön meg róla:
Ott áll a
hegytetőn a kőjuhász szobra.
S csak
emléke él már a szép birkanyájnak.
Lustán
heverésznek néma kőkutyái,
Nem kell
nekik birkák után szaladgálni.
A
juhásznak pedig néma már a szája...
Eddig tart
szegénynek igaz legendája.
Emberkő
lett neve a juhász szobrának,
Kőkirálya
lett ő az elhagyott tájnak.
Még madár
dala sincs ennek a vidéknek,
Nem szél
erre soha, soha vidám ének,
Csak
suttogás kering a nép ajkán róla,
S szavából
mintha a történelem szólna.
/1959. január hó 6. Nagy
László (volt bózsvai lakos)/
Bélakő (Kőbérc)
A falu szívében található sziklának Béla-kő a neve.
Ehhez is fűződik monda miszerint:
IV. Béla király, amikor a tatároktól szenvedett vereség után menekülni kényszerült, az országot járta, hogy segítséget és menedéket keressen.
Falunkon is keresztülment, s
megpihent ezen a sziklán.
Róla nevezték hát el Béla-kőnek.
A legenda szerint IV.Béla király
lova patkójának nyoma is látható a sziklán.
Hidegkút
Egy közeli hegy oldalából buzog egy bővizű forrás. A neve Hideg kút. Régen ez a forrás kisebb malmot hajtott. Ebbe a malomba látogatott be Mátyás király, akinek nagyon megtetszett a molnár leánya. A molnár azonban leányát a segédjének szánta, attól félt, ha nem adja oda neki, akkor az otthagyja, és mit fog akkor egyedül kezdeni a malommal. Mátyás csak bíztatta a molnárt, hogy adja csak neki a lányt, majd Ő annyi aranyat ad, hogy nem lesz gondja tovább a malommal. Az apa szót fogadott, a lányt Mátyásnak adta. Később a molnár is meghalt a malom pedig elsüllyedt.