Bózsva és környékének elhelyezkedése a tájfelosztás hivatalos rendszerében 

Nagytáj: Észak-magyarországi-középhegység

Középtáj: Tokaj-Zempléni-hegyvidék

Kistáj: Hegyközi-dombság

A kistáj tagolt medence dombság, amely alacsony középhegységi környezetben helyezkedik el. Tengerszint feletti magassága 108 és 580 m között változik.

A hegyvidék legjellemzöbb talajtípusa a zárt erdőtakaró, és a viszonylag magas csapadékértékek által meghatározott agyagbemosódásos barna erdötalaj. A kistájat gyakorlatilag 2 talajtípus uralja, éspedig a pszeudóglejes barna erdötalajok, és a fiatal nyers öntéstalajok.

A hegyköz vízrajzi szempontból a Hernád és a Bodrog vízgyűjtő területe között oszlik meg. A Kánya-hegy-Pál-hegy-Les-hegy-Szurok-hegy vízválasztótól keletre a vízfolyások a Bózsván keresztűl a Bodrog fele tartanak.

A terület éghajlata mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz. a csapadék évi összege 620-650 mm. Az évi napfénytartam sokévi átlaga 1850 óra. Az évi középhőmérséklet 8,3-9,0 °C

A kistáj növényzetének általános jellemzöi

A Tokaj-Zempléni-hegység a Tokajtól Eperjesig húzódó hegylánc magyarországi tagja, mely a Kárpátok belsö vulkáni övezetéhez tartozik. A szlovákiai részre esik az Eperjesi-hegység és a Szalánci-hegység nagy része is. A Szalánci-hegység hazánkba is átnyúló darabja a Millic-hegycsoport. A hegység mayagrországi részére a botanikusok a Sátor-hegység, a geológusok a Tokaji-hegység, a geográfusok a Zempléni-hegység elnevezést használják. A térség a honfoglalás idején még szinte összefüggő erdöterület volt. Az ide betelepülök kezdték kiírtani az erdöt és a "vágások" helyén építették fel lakóhelyeiket.

A kistáj növényföldrajzi tértagolás szempontjából már nem tekinthető a Matricum flóravidék részének, hanem a Kárpáti flóratartomány (Carpaticum) Kassai flóravidékébe (Cassovicum) sorolható. Leggyakoribb erdőtársulások a gyertyános kocsánytalan tölgyes és a bükkös társulások. A vízfolyásokat égeresek, és égeres-füzes ligeterdök szélyezik.

Ritka védett cserjefaj a farkasboroszlán, amely koratavasszal virágzik, gyakran még hófoltok között. Lilás-rózsaszínü virágzatának jellegzetes erős illata van. Nagyon dekoratív növény.

A kárpáti bükkösök egyik legjellegzetesebb magashegyi növénye az ikrás fogasír (Dentaria bulboza). Ez a növény az Északi-Kárpátokban elterjedt. Ezzel rokon és szintén kora tavasszal, még lombfakadás elött vírít a hóvirág is. Szintén a Kárpáti bükkösök jellegzetes növénye a Kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum) és a karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum). Ugyancsak a magasabb hegyvidékek növény a havasalji rózsa. Ez az egyetlen hazai vadrózsafaj aminek nincs tövise,nagy sötét virágai szépek, de nem illatosak.

Őshonosnak tekinthető védett Kárpáti növényfajok:

pirosló hunyor (Heleborus purpurascens)

tátrai hölgymál (Hierracium bupleoroides)

kárpáti kutyatej (Euphorbia carpatica)

kövér daravirág (Draba lasiocarpa)

Montán bükkösök védett növényei még a:

ligeti szellörózsa (Anemona nemorosa)

bogláros szellörózsa (Anemona ranuculoides)

odvas kertike (Coridalis bulbosa)

Gyertyános tölgyesekben virítanak tavasszal lombfakadás elött a fehér virágú galambvirág (Isopirum thalictroides)

ibolyáskék harangláb (Aquilegia vulgaris)

A fehér pimpó (Potentilla alba) és a sárga gyűszűvirág (digitalis grandiflora) nyár elején virágzik. Jellegzetes a tölgyesek aljnövényzetében az üdezöld fűhöz hasonló hegyisás (Carex montana),a vékony füzérü ligeti perje (Poa nemoralis) és a szintén vékony száru smaragdzöld egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora)