Bózsva és környékének elhelyezkedése a tájfelosztás hivatalos rendszerében
Nagytáj:
Észak-magyarországi-középhegység
Középtáj: Tokaj-Zempléni-hegyvidék
Kistáj: Hegyközi-dombság
A kistáj tagolt medence dombság, amely alacsony középhegységi környezetben helyezkedik el. Tengerszint feletti magassága 108 és 580 m között változik.
A hegyvidék legjellemzöbb talajtípusa a zárt erdőtakaró, és a viszonylag magas csapadékértékek által meghatározott agyagbemosódásos barna erdötalaj. A kistájat gyakorlatilag 2 talajtípus uralja, éspedig a pszeudóglejes barna erdötalajok, és a fiatal nyers öntéstalajok.
A hegyköz vízrajzi szempontból a Hernád és a Bodrog vízgyűjtő területe között oszlik meg. A Kánya-hegy-Pál-hegy-Les-hegy-Szurok-hegy vízválasztótól keletre a vízfolyások a Bózsván keresztűl a Bodrog fele tartanak.
A terület éghajlata mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz. a csapadék évi összege 620-650 mm. Az évi napfénytartam sokévi átlaga 1850 óra. Az évi középhőmérséklet 8,3-9,0 °C
A kistáj növényzetének általános jellemzöi
A Tokaj-Zempléni-hegység a Tokajtól Eperjesig húzódó hegylánc magyarországi tagja, mely a Kárpátok belsö vulkáni övezetéhez tartozik. A szlovákiai részre esik az Eperjesi-hegység és a Szalánci-hegység nagy része is. A Szalánci-hegység hazánkba is átnyúló darabja a Millic-hegycsoport. A hegység mayagrországi részére a botanikusok a Sátor-hegység, a geológusok a Tokaji-hegység, a geográfusok a Zempléni-hegység elnevezést használják. A térség a honfoglalás idején még szinte összefüggő erdöterület volt. Az ide betelepülök kezdték kiírtani az erdöt és a "vágások" helyén építették fel lakóhelyeiket.
A kistáj növényföldrajzi tértagolás szempontjából már nem tekinthető a Matricum flóravidék részének, hanem a Kárpáti flóratartomány (Carpaticum) Kassai flóravidékébe (Cassovicum) sorolható. Leggyakoribb erdőtársulások a gyertyános kocsánytalan tölgyes és a bükkös társulások. A vízfolyásokat égeresek, és égeres-füzes ligeterdök szélyezik.
Ritka védett cserjefaj a farkasboroszlán, amely koratavasszal virágzik, gyakran még hófoltok között. Lilás-rózsaszínü virágzatának jellegzetes erős illata van. Nagyon dekoratív növény.
A kárpáti bükkösök egyik legjellegzetesebb magashegyi növénye az ikrás fogasír (Dentaria bulboza). Ez a növény az Északi-Kárpátokban elterjedt. Ezzel rokon és szintén kora tavasszal, még lombfakadás elött vírít a hóvirág is. Szintén a Kárpáti bükkösök jellegzetes növénye a Kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum) és a karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum). Ugyancsak a magasabb hegyvidékek növény a havasalji rózsa. Ez az egyetlen hazai vadrózsafaj aminek nincs tövise,nagy sötét virágai szépek, de nem illatosak.
Őshonosnak tekinthető védett Kárpáti növényfajok:
pirosló hunyor (Heleborus purpurascens)
tátrai hölgymál (Hierracium bupleoroides)
kárpáti kutyatej (Euphorbia carpatica)
kövér daravirág (Draba lasiocarpa)
Montán bükkösök védett növényei még a:
ligeti szellörózsa (Anemona nemorosa)
bogláros szellörózsa (Anemona ranuculoides)
odvas kertike (Coridalis bulbosa)
Gyertyános tölgyesekben virítanak tavasszal lombfakadás elött a fehér virágú galambvirág (Isopirum thalictroides)
ibolyáskék harangláb (Aquilegia vulgaris)
A fehér pimpó (Potentilla alba) és a sárga gyűszűvirág (digitalis grandiflora) nyár elején virágzik. Jellegzetes a tölgyesek aljnövényzetében az üdezöld fűhöz hasonló hegyisás (Carex montana),a vékony füzérü ligeti perje (Poa nemoralis) és a szintén vékony száru smaragdzöld egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora)
Előforduló fafajok:
tölgy, bükk, gyertyán, juhar, kőris, hárs, szil, éger, fűz, vadcseresznye, vadkörte, vadalma, nyár, nyír, lucfenyő,vörösfenyö, feketefenyö, erdei fenyő, akác
A lucfenyő és az akác tájidegen fafajok
Előforduló hüllők, kétéltűek :
foltos szalamandra, alpesi gőte, vöröshasú unka, sárgahasú unka, barnavarangy, erdei sikló, vizisikló, vipera, gyíkfélék
Előforduló állatfajok:
gímszarvas,őz, vaddisznó, muflon, borz, vadnyúl, vadmacska, nyuszt, mókus, sündisznó, erdei pele, denevérek, cickányok
A területen előforduló fontosabb rovarok:
zempléni futrinka, szarvasbogár, erdei szitakötő, erdélyi kurtaszárnyú szöcske, lápi gyöngyházlepke, szerecsenlepke
Előforduló madárfajok:
fekete gólya (fokozottan védett), fehér gólya, haris
(fokozottan védett), uráli bagoly, uhu, fülesbagoly, macskabagoly, fenyörigó, cinege, csuszka, ökörszem, feketerigó, hegyibillegetö, zöldike, pacsirta, kakukk, füsti
fecske, molnár
fecske, fekete
harkály, fehérhátú
fakopáncs, sárgarigó, egerésző ölyv, héja, vizirigó (fokozottan védett)