Református egyház

A Nagybózsvai Református Egyházközség története 1801-2017

Az Egyházközség megalakulásának ideje a XVI. Század végére tehető. Sajnos ezzel kapcsolatos hiteles okmánya az Egyházközségnek nincsen. Egy régi feljegyzés szerint 1611-ben harangot öntetett a gyülekezet, ennek későbbi sorsa azonban ismeretlen.

Az azonban bizonyos, hogy 1801-ig a szomszédos Nyíri anyaegyháznak leányegyháza. Az 1700-as évek vége felé kezd felébredni a vágy a gyülekezet tagjaiban, hogy külön váljanak Nyíritől, és a Nagybózsvai Egyházközség anyaegyházzá váljék. Ez azonban sokáig csak vágy maradt, mivel a külön válásnak sok gyakorlati nehézsége volt. Legfőképpen anyagi téren. Ezt a problémát a Boronkay család a lelkész számára föld adományozásával oldja meg. Ez után már semmi akadálya nincs annak, hogy Tolcsván, 1799-ben megtartott traktuális gyűlésen megadják az engedélyt önálló anyaszentegyház szervezésének megkezdéséhez. A szervezés idején, majd azt követően is szükség volt komoly támogatókra. Nemes Boronkay és Erdélyi családok jártak elől ebben, akiknek későbbi férfi tagjai kurátorságot viseltek az egyházban.

Az Egyházközség első temploma nem a mainak a helyén volt. Visszaemlékezések alapján úgy tudjuk, hogy egyszerű, sárból épült falazata volt, fazsindely tetőzettel. Az alaphelye mocsaras lévén használhatatlanná vált. Ezért új helyet kerestek a faluban. Ezzel kapcsolatban Gönczy Károly prédikátorsága alatt 1850-ben a Presbiteri jegyzőkönyvben a következő olvasható: "Egyház tanátsunk egy folyamodással keresse meg Bereczkibe Tek. Ocsvári József urat a paplak szomszédjába lévő zsellér helynek Templom helynek való általadásáért."

1851-52-ben a toronnyal együtt elkészült a templom, hogy az építőmester ki volt, erről nincs feljegyzés. A gondnoki naplóból viszont tudjuk, hogy mennyibe került a templom és torony felépítése: 3276 Rforint 58 kr. A templom alapja és falazata nagyrészt kő volt, de 3000 tégla is belekerült az épületbe. Tetőzete pedig fazsindelyes volt, mely fenyőfából készült. Arról nincs semmilyen feljegyzés, hogy mikor vették használatba a templomot, volt-e valamilyen ünnepi alkalom, és hogy hogyan folyt le az istentisztelet.

Az viszont ismert, hogy a gyülekezet lelkipásztora ekkor Gönczy Károly volt. A főgöndnok Botka Ferencz, algondnok Magyari János, egyháztanácsosok pedig: Makó István, Gönczi András, Ivány István, Matusz János, Kis Pál, Gönczi János, Gönczi István, Erdélyi László, Csököly János, Csököly István voltak.

A következő említésre méltó dolog az egyházi tulajdonban lévő iskola kérdése. 1898-ra az iskola fenntartása nagy teherként nehezedett az Egyházközségre. A más vallású gyermekek száma a 60 %-ot is elérte, akik után a szüleik semmivel sem járultak hozzá a terhek viseléséhez. Az iskola épülete is teljesen rozoga állapotban volt, így életveszélyessé nyilvánították. Több évig tartó huzavona után a Közgyűlés 1907-ben 600 négyszögöl területet átad a lelkészi kertből a megépítendő új iskola részére, melynek fenntartását átadja az állam részére, azzal a kikötéssel, hogy minden időben református férfi tanerő neveztessék ki az iskolához, aki egyben kántora is a gyülekezetnek. 1909-ben felépül az iskola, melynek első kántor-tanítója Csiszár Andor, akit nagy örömmel és lelkesedéssel fogad a gyülekezet.

1926-27-ben renoválják a templomot. 1936 Pünkösd II. napján harangot szentel a gyülekezet, melyet ajándékozás útján kapnak. Ugyanekkor presbiteri konferenciát is tartanak, de magáról az ünnepségről és a szolgálattevőkről semmi feljegyzés nem maradt. Ugyan ebben az évben, november 21-én Danyi József és neje Soltész Julianna egy szószéki koronát ajándékoznak és helyeznek el a templomban, ennek értéke 100 pengő. Évek múltával a templom kőfal és oszlop kerítése tönkre ment, ennek felújítását végzik el 1954 tavaszán a hívek. Danyi József és id. Danyi András presbiterek, példamutató módon járnak elől a munkálkodásban. 1500 forint gyűlik össze a meghirdetett adakozásra, mely összeget anyag vásárlására használják fel.

1994-ban a templombelső felújítása történik meg, 450.000 Ft ráfordításával. 2003-ban templomtorony és hajórész bádog borításának festése, illetve külső renoválás 3.100.000 Ft. 2014-ben a templomhajó bádogborítás átfedése történik meg egy új technológiával, költsége megközelítőleg 1.000.000 Ft. 2015-ben elkészül az új templomajtó, majd 2016-17-ben a templom-külső szépül meg, melynek költsége 2.000.000 Ft.

Két harangja van az Egyházközségnek. Ezek történetéről röviden:

Az 1909 évi renoválással egy időben egy új 139 kg-os harangot öntet a gyülekezet 552 korona költséggel. Ez az összeg részben az Erdélyi N által adományozott 200 korona harang alapból jött össze, mely közben 400 koronára szaporodott, részben pedig az egyházközség pénztárából lett meg. Ezt a harangot felszentelték a megújított templommal és lelkészlakással egy időben: 1909 november 28-án, melyen a felszentelő lelkész, mint esperes helyettes Ibrányi Barna nagyszaláci lelkész volt. a harang felirata: "Isten dicsőségére öntette a nagybózsvai ref.egyház" A peremszélen ez olvasható: "Öntötte Egry Ferencz Kisgejőcön. 1909."

Egy harangot 1917-ben a világháború idején elvittek hadi célra. E helyett ajándékozott özv. Magyari Lajosné elhalt férje emlékére egy 75 kg-os kisebbet 1936-ban. Magyari Lajos Cegléden volt kir.járásbírósági elnök. Itt született Nagybózsván, és mindig hűségesen ragaszkodott szülőfaluja kis egyházához. Felesége az ő emlékére öntötte ezt a harangot. Feliratai a következők: "Tebenned bíztunk eleitől fogva. - Istennek dicsőségére Magyari Lajos szeretett, felejthetetlen, jó férjem emlékére a nagybózsvai ref. egyháznak 1936. - Fájó sebet okoz szívünkön a válás, lélekben együtt vagyunk s lesz még viszontlátás". A harang külső peremén ez áll: "Öntötte Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere Budapesten."

Az utolsó helyben lakó lelkipásztor, Nagy Lajos özvegyének halála után 1987 decemberében elnéptelenedik a parókia. Hamar megszületett az ötlet, - presbitérium és az egyházmegye elnöksége egyetértésében - hogy az üresen álló parókia épülete Ifjúsági Táborhelyként üzemeljen tovább. A felújítási munkák elvégzése után 1994-ben jöttek is az első táborozó csoportok, és ezzel újra megpezsdült az élet a parókia udvaron. Az államosított egyházi iskolák visszaigénylésének lehetőségét megragadva bővült a Táborhely befogadóképessége egy újabb épülettel. A szükséges felújítási munkák elvégzése után a kilencvenes évek közepétől a volt iskola és tanítói lakás is Ifjúsági Táborhelyként újjászületve fogadta a csoportokat.

A szűkös anyagi lehetőségek miatt az elmúlt évtizedekben az épületek állapota megromlott, szükségessé vált a felújítás. 2016 őszén felcsillant reménységünk csillaga, és ha az Úr is úgy akarja, 2017-es esztendőben újjászülethet ismét a két épület, és a hozzá tartozó udvar, és mint Erdei Iskola működhet tovább a Táborhely.

A Nagybózsvai Református Egyházközség életét, ha megnézzük anyaegyházzá létele kezdetétől, akkor azt mondhatjuk el, hogy mindig is nehézségek között zajlott. Már az anyaegyházzá tétele is sok vajúdás között zajlott le. Szegénysége, kicsinységében levő gyengesége miatt többször volt úgy, hogy pásztor nélkül maradt. A gyakori lelkészváltás bénítólag hatott az egyház életének menetére. A régi feljegyzésekből látjuk, hogy azokban az esztendőkben volt fellendülés, megerősödés a gyülekezetben, amikor 20 esztendeig szolgált itt egy lelkipásztor, mint pl. Gönczi Károly. Ekkor épült meg az új templom, hozták rendbe a parókiát, és a gyülekezet hitélete is ekkor volt gyümölcsöző erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt.

A gyülekezet zömét uradalmi cselédek és zsellérek alkották az 1800-as esztendőkben, akiknek maguknak is igen szűkösen volt meg a kenyerük, földi javaik. A 3-4 földbirtokos család lassan elfogyott a gyülekezetből, és a kezükben lévő föld nagy része más vallásúak tulajdonába került. Ezért a gyökérrel rendelkező egyháztagok a szegény rétegből kerültek ki. Így volt ez később is, a 20. század kezdetén is. Ebben az időszakban is jellemző volt a lelkipásztoroknak gyakori váltakozása. A szegénység mellett a lelkész-tanítói szolgálatnak is betudható. Ez a körülmény nagyban hátráltatta a gyülekezet lelki és anyagi életének fejlődését, mivel nem volt igazi pásztora a nyájnak. Hiába voltak hűséges beszolgáló, felügyelő lelkészek a szomszédos gyülekezetekből (Nyíri, Kovácsvágás), hiányzott a hívekkel együtt lakó pásztor, aki szemmel tartotta volna őket.

Emberileg azt mondhatjuk, hogy szinte csoda ennek a kis gyülekezetnek az élete, de ha tudjuk, hogy Isten kegyelme élteti az egyházat, és Krisztus a választottait el nem hagyja, akkor megértjük, hogy ezért maradt meg, ezért vészelte át a nehéz időket a gyülekezet. Az Úr azt akarta, hogy nagy neve dicsőségére itt is legyenek buzgó lelkek, őt dicsérő és magasztaló szívek és maradjon fent ez az Egyházközség.

Nekünk, ma élő gyülekezeti tagoknak hálával kell gondolnunk Isten gazdag kegyelmére, hogy az előttünk járt nemzedékeket arra használta fel, hogy ezen a helyen egyházközséget alapított, felbuzdította őket az adakozásban és velük templomot építtetett. Legyen Istené a dicsőség a hit megnyilatkozásaiért, az ajándékozások és építkezések áldozatos tetteiért, a szolgálatok végzéséért, a múltban és a jelenben. Jövőbe tekintésünkben pedig legyen erősségünk az ézsaiási ige, örökkévaló Atyánk ígérete: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézsaiás 41,10)

"Dícséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, A szentek Urának légyen örök magasztalás, Kiben soha nincs megváltozás, Vagy ígérettől elhanyatlás: Tőle fejünkre szálljon áldás!" (RE 278.8. v.)

Pálháza-Bózsva, 2017. február 14.
Baksy János
református lelkipásztor

Felhasznált irodalom:
Nagy Lajos: A nagybózsva-i református egyház története (1801-1900.)
Nagy Lajos: A nagybózsva-i ref.egyház története (1900-1960.)